Megint verik a lármafát. Most, a nép közellenségévé kikiáltott parlagfû, a papírnyár és az összes virágzó fa levegôben szálldogáló virágpora ellen kongatják a harangokat. Az asztma, allergia rohamos terjedéséért a szerencsétlen parlagfüvet teszik meg egyes számú közellenségnek, s riogatják vele a lakosokat. Tudom, borzasztó a kivörösödött, könnyezô szemû, orrfúvásban szenvedôk látványa, de!

Ha jól belegondolunk, akkor a teremtô globálisan teremtette meg ezt a világot virágporostól, poratkástól, fástól-bokrostól és emberestôl együtt. Érdekes, hogy évezredeken át nem is hallottunk allergiáról. Szépen együtt éltünk az allergénekkel, amit hangsúlyozok: idôtlen idôk óta szimbiózisban él velünk, a természet koronának kikiáltott környezet és önpusztító lényekkel.

Miért van az, hogy egyeseknek semmi köze az asztmához, allergiához? Velem együtt, szemtelenül jövünk-megyünk, szívjuk a gaz virágport, az autók bûzét, a politika és média mocskát magunkba, mint az anyatejet, s mégsem tüsszengetünk?

Miért van az, hogy sokan már csecsemôkorban elkezdik asztmás, allergiás rohamaikat, s életük végéig szenvednek ebben a népbetegségben?
Megmondom miért:

Ha szomatikusan nézzük a dolgokat, akkor az A vércsoportúak alkatilag egyenesen a stresszre hajlamosak, s a stresszhelyzetek váltanak ki belôlük allergiás rohamokat. A B vércsoportúak viszont az elfogyasztott táplálék által válnak hajlamossá az allergiára. Az AB vér-csoportúaknak olyan magas az immuntoleranciája, hogy a leginkább környezet és stressz-tûrôk, és kétszeres mennyiségû antitest áll rendelkezésükre az allergének legyôzôsére.

Fizikálisan a pollenek, porban található lektinek, kölcsönhatásba lépnek belégzéskor a szervezet antitesteivel, amik a hisztamin felszabadítása mellett más kémiai allergéneket is kibocsátanak (kinineket), amik a garat nyálkahártyának vizenyôjét, a tüdô hörgôcskéinek görcsét, orr nyálkahártya és a szem könnyezését váltják ki.

Akinek pechje van, az A vagy B vércsoportú és messzire kerülnie kell a stresszhelyzeteket, allergiás reakciót kiváltó étkeket. Lásd: PETER D’ADAMO: Az ABO terv. Az utóbbi tíz évben a nyugodt, tespedt életmódból hirtelen a vadkapitalizmus és az új korszellem számos kihívása zúdult a magyar társadalom nyakába. Ezt a kevésbé stressztûrôk pánikkal, stresszel, depressziós rohamokkal élik meg, s ezt az élethelyzetet kiárasztják családjukra és környezetükre is.

Egyes jóslások szerint, pár éven belül a lakosság 70-80%-a fog allergiában szenvedni. Az ötvenes évek elején a 10 tantermes (Móricz) iskola és az L épületek közötti, jó kilométeres területet összefüggô parlagfû erdô borította. Csapásokat vágva bele, jártunk, az utat lerövidítve, a suliba. A városban gyorsan növô több ezer papírnyárfa ontotta a pollent tartalmazó vattát.

Mi, akkor még hírbôl sem ismertük az allergia, asztma fogalmát. Boldog együgyûségben építettük a Rákosi apánk által ígért kommunizmust. És most, a nagy szabadság létbizonytalansággal, munkanélküliséggel, a megélhetési bûnözéssel, kiszorítósdival, médiamérgezéssel önt nyakon bennünket. Ha mindenki esze, munkabírása, leleményessége szerint megtalálja a neki kijelölt helyét a világban, akkor kizárva magunkból a stresszt, elfeledhetjük az allergia rémét.

Ha megteremtjük a belsô és külsô egyensúlyt, ha elkerüljük a konfliktushelyzeteket, s nem akarunk mással olyat tenni, amit magunknak nem kívánunk, akkor békességben élhetünk a külvilággal, és nem kell kampányszerûen százával csokorba kötve kihuzigálni a szerencsétlen parlagfüvet. A parlagfû és a virágzó fák teszik a dolgukat: mézelô méheknek adnak alapanyagot. Ôk nem bántanak bennünket, csak figyelmeztetnek rá, hogy valamit nem jól teszünk, letértünk a számunkra kijelölt helyes útról. És mi erre a reakciónk? A jó szándékot a növényzet kiirtásával toroljuk meg.

A parlagfû után majd allergének híján kialakul a rezisztencia jelenség vállfaja, és az eddigi allergének helyét a gyümölcsfák, a bodza, a kerti virágok pora veszi át, és ha szépen sorjában kiirtogatunk minden növényzetet, nem lesz a méheknek mézelô legelô, nem lesz méz, nem lesznek gyümölcsök, aztán a búzára is sor kerül, nem lesz kenyér, de az allergia az marad. Majd a kipusztított növényi allergének híján egymásban keressük allergiánk okát, és az ôsi elfojtott gyûlölet az emberiség kiirtásához fog vezetni.
Éppen ezért a nótával szólva: „Ne vágj ki minden fát!...”

Kommentár: Törvényeket hoznak a parlagfû irtásának kötelezettségérôl, szigorú pénzügyi szankciókkal megtunkolva. Arra senki sem gondol,hogy a parlagfüvet,ahelyett hogy irtanánk gyógyító erejét felhasználva,pontosan az allargia kialakulásának megelôzésére használnánk fel. Egy valakinek azonban eszébe jutott ez az ôsrégi mondás:” kutyaharapást szôrivel” http://www.bogumil2400.eoldal.hu/