A pollenallergiásokra nagy szenvedést hozhat a szezon. Az a tudat viszont vigasztalást nyújthat, hogy komoly, hosszú távú szövődményekkel, szervkárosodással nem kell számolniuk. Az alapkérdés persze az, hogy mi végre van allergia egyáltalán.

Mikor gondoljunk allergiára?
A pollenallergia, azaz a szénanátha tünetei közismertek: tüsszögés, orrfolyás, szemkönnyezés, köhögés. A gond az, hogy sok más betegség jár hasonló jelekkel, ezért gyakran nem könnyű rájönni, hogy miről van szó. Főleg vírus vagy baktérium okozta fertőzésekkel könnyű összetéveszteni, már csak azért is, mert a kettő gyakran együtt jár; az allergia miatt állandó gyulladásban lévő nyálkahártyán könnyebben telepszenek meg a kórokozók.
Az allergiás betegségek jellegzetessége, hogy nem jól reagálnak a szokásos kezelésekre, vagy ha javul is valamelyest a beteg állapota, utána ismét rosszabbul lesz. Ezért minden elhúzódó felső légúti betegség esetén meg kell csinálni az allergiatesztet (akár bőrpróba, akár vérből való ellenanyag-kimutatás formájában). A pollenallergia diagnózisa házilag is felállítható: ha az évnek mindig ugyanabban a szakaszában jönnek a tünetek, akkor valószínű, hogy erről van szó. Tavasszal a fák (például mogyoró, éger), kora nyáron a fűfélék, nyár végén a gyomok (parlagfű, üröm) virágoznak. Persze van, aki ezek közül többre is érzékeny. Nehezebb a dolog azoknál, akik egész évben találkoznak az őket allergizáló anyagokkal, például állatszőrrel, háziporatkával vagy penésszel.
Az allergia lényege az immunrendszer felesleges aktiválódása. Az allergének olyan anyagok, amelyek nem volnának igazán veszélyesek, szervezetünk mégis támadásnak értékeli megjelenésüket, és heves ellenreakcióval válaszol.
Gyakoriság
Mivel a betegség sokszor nem derül ki, nehéz pontosan megmondani, hogy milyen gyakori. Leginkább a kérdőíves felmérésekből tájékozódhatunk, ezek az elhúzódó panaszok alapján próbálják kiszűrni az allergiás betegeket. Országtól és életkortól függően igen eltérő eredményt kapunk, óvodás korúaknál általában 2–3 százalék körülire, kamaszoknál 6–15 százalék közé becslik a szénanátha gyakoriságát. A gyerekkorban kezdődő panaszok általában súlyosabbak, de az illető könnyebben kinövi a betegséget. Aki később válik túlérzékennyé (ez bármely életkorban bekövetkezhet), az többnyire egész életében küszködik vele, de a tünetek súlyossága az időjárástól függően változhat: szárazabb, hidegebb nyarakon kevesebb a virágpor.
A felmérésekből az is kiderült, hogy a fejlett, iparosodott országokban a betegség gyakorisága a többszörösére nőtt az elmúlt évtizedekben. Ebből következik, hogy nem teljesen hajlamról van szó, valahogy a városiasodás is szerepet játszik a betegség kialakulásában.
A városias környezet mint hajlamosító tényező
Az ember úgy gondolná, hogy vidéken – ahol több a növény s több a virágpor is – több az allergiás, de ez nem így van. A betegség egyértelműen gyakoribb a városi lakosság körében. Két – egymást nem kizáró – magyará­zat van arra, hogy ez hogyan lehetséges. Az egyik szerint a légszennyeződés, az ipari levegőben oldott apró fémmolekulák állandóan ingerlik a nyálkahártyát, és ez a folyamatos, enyhe gyulladás hajlamosít az immunrendszer túlzott aktiválódására. A másik elmélet szerint a városi környezetben az allergiás reakcióért felelős fehérvérsejtek nem találkoznak elég igazán veszélyes idegen anyaggal, ezért „ki vannak éhezve”, és ráugranak az egyébként ártalmatlan allergénekre – például a virágporra. Ám le kell szögeznünk, hogy az ilyenfajta elméletek meggyőző tudományos bizonyítása korántsem egyszerű, esetükben inkább hipotézisekről van szó.
Az allergiás reakció biológiája
A túlérzékenységi reakció főszereplője a fehérvérsejtek egyik fajtája, az eozinofil sejt. Ezek a sejtek normálisan elsősorban a bélférgek, a csípések, a szúrások elleni immunválaszban vesznek részt. Az eozinofilek fő fegyvere a hisztamin: ennek a molekulának a hatására hirtelen megnő a helyi véráramlás, a nyálkahártya sejtjei váladékot termelnek (orrban takony, szemben könny satöbbi), az idegvégződések ingerlése miatt viszkető érzés támad. Mindez normális és szükséges reakció például szúnyogcsípés esetén, mert ott valóban azonnal elpusztítandó méreganyagok kerültek a szervezetbe, de az ártalmatlan virágpor ellen nagy túlzás ilyen hevesen reagálni. Az eozinofilek nemcsak a szemben és a felső légutakban okoznak gyulladást, hanem a hörgőkben, a bőrön vagy – egyes allergének esetén – a bélben is, de ekkor már nem széna­nátháról beszélünk
A pollenallergia társbetegségei és az atópiás alkat
A virágpor letapad a szemben és az orrban, ezért a virágpor-allergiásoknak ezeken a helyeken lesznek panaszai. Más allergének lejutnak a hörgőkbe és a tüdőkbe, ennek következménye az asztma, túlérzékenységi reakciót váltanak ki a bőrön, vagy (például lisztérzékenyek esetén) a bélrendszerben is. Akinek hajlama van, gyakran egyszerre többféle anyagra is allergiás, ezért ezek a betegségek társulhatnak egymással, ilyenkor szoktuk használni az atópia elnevezést. A tipikus atópiás gyerek (később felnőtt) szőke, kék szemű, vékony testalkatú. Az atópiás bőrgyulladás (ekcéma) a leggyakrabban az arcon és a csontok feletti bőrterületeken, így a könyökön, a térden jelentkezik. Az allergiás hörgőgyulladást nevezzük asztmának, ez fulladással, rossz teherbírással, köhögéssel járhat. A tünetek csak ritkán súlyosak, ezért gyakran nem ismerik fel ezt a betegséget. Ez azért baj, mert szemben a széna­náthával, ami csak kellemetlen, de nincsenek súlyos, hosszú távú következmények, a kezeletlen asztma az évek során visszafordíthatatlan tüdő-, majd később szívkárosodást okoz. Ezért (bár a két betegség oka hasonló) mégsem szabad egy kalap alá venni a szénanáthával.
Pollenelimináció
Mivel a panaszokat a virágpor okozza, a legkézenfekvőbb kezelési mód a pollentől való megszabadulás. Gyakori szellőztetés, függöny- és ágyneműmosás, hajmosás sokat javíthat a helyzeten. (Jobb helyzetben vannak a fémallergiások, ők sokkal könnyebben el tudják kerülni az allergént. A lisztérzékenység viszont jelentősen befolyásolja az életvitelt, mivel teljesen külön konyhát kell fenntartani az érintettek számára.) Nyilván segíthet megelőzni a tünetek fellángolását, ha szezonban nem megyünk kirándulni, ezt a taktikát azonban nem tudjuk ajánlani, mert az egészben az a legrosszabb, ha már korlátozza az életünket. Inkább vegyünk be gyógyszert, és irány az erdő.
Gyógyszeres kezelés
A szteroidtartalmú gyógyszerek nagyon jól csökkentik a panaszokat, de erős mellékhatásaik vannak, ezért tartunk tőlük. Újabban megjelentek azok az orrspré formájú készítmények, amelyeknek hatóanyaga bent marad az orrban, nem szívódik fel a vérbe, ezért sokkal kevésbé (illetve a forgalmazók szerint egyáltalán nem) kell a mellékhatásokkal számolni.
Mivel az allergiás reakcióban kulcsszerepet játszik a hisztamin, a hisztaminhatás gátlása is segít a panaszokon. Az ilyen hatású gyógyszerek korábban álmosítottak, rossz közérzetet okoztak, de már megvannak azok az új generációs készítmények, amelyeknek alig vannak ilyen mellékhatásaik.
A szteroidtartalmú és a hisztamingátló szerek egyaránt tüneti kezelést nyújtanak, magát a túlérzékenységet nem befolyásolják. Ám a szervezetet „meg is taníthatjuk” arra, hogy az ominózus anyag mégsem annyira veszélyes, mint gondolja. A deszenzitizációnak nevezett folyamat során injekció formájában egyre nagyobb adagokat juttatunk be az allergénből, így próbáljuk hozzászoktatni az eozinofil sejteket. Az eljárás sikeressége annál biztosabb, minél pontosabban ismerjük az allergén kémiai szerkezetét. Például a darázsméreg-allergiások deszenzitizálásánál a legnagyobb a sikeres beavatkozások aránya, a pollenallergiásoknál is még egész jó, az ételallergiások kezelését pedig nem is szokták megpróbálni, annyira nehéz pontosan kideríteni, hogy melyik összetevő a ludas.
Pszichológiai vonatkozások
Már a pollenallergia gyakoriságát magyarázó elméletek ismertetésénél is jeleztünk némi bizonytalanságot, de az igazán ingoványos területre most érkeztünk el. Addig biztos, hogy a szénanáthának vannak pszichés következményei, hiszen korlátozhatja az életvitelt. De lehetséges-e, hogy a betegség okát is a lélektanban kell keresnünk? Számos ilyen elmélet van: magyarázzák az allergia megjelenését például bizonyos traumák vagy túlkontrolláló szülők elleni védekezés szimbolikus megjelenésének, ám kétséges, hogy mennyire megalapozottak ezek a gondolatmenetek. Óriási szükség lenne egy olyan tudományág kibontakozására, amely érdemben tudja magyarázni a testi és lelki folyamatok összefüggéseit, ám bele kell törődnünk, hogy minderre még várni kell.
Homeopátia
Ha a klasszikus, akadémiai orvoslás megnyugtatóan tudná kezelni a szénanáthát, nem szorulnánk rá, hogy a még nem teljesen elfogadott, komplementer módszerek eredményeit is ismertessük. De mint említettük, hagyományos eljárásaink közé csak a tüneti kezelés vagy a nem teljesen biztos kimenetelű deszenzitizáció tartozik.
A homeopátia alapelve, hogy nem külső erővel, hanem a szervezet saját szabályozó folyamatainak a mozgósításával kezeli a problémákat. Mivel az allergia lényege, hogy a szervezet gyulladásszabályozása nem normális, kézenfekvő, hogy homeopátiával próbáljuk meg helyreállítani a helytelen folyamatokat. És valóban, a terület szakemberei nagy sikerekről számolnak be: nemcsak hogy hatékonyan tudják csökkenteni a tüneteket, de elmondásuk szerint meg tudják szüntetni magát a túlérzékenységet is, tehát végérvényes, oki kezelést mondanak magukénak. Ám nehéz megítélni, hogy a homeo­pátia valóban jobb-e, mint a hagyományos allergológiai kezelés, mivel sokkal kevesebb, megfelelően dokumentált és publikált tudományos vizsgálat van ezen a területen. Az viszont biztos, hogy a kétfajta kezelés együttes használata – ellentétes hatásuk miatt – értelmetlen és káros.
Kütyük
Az utóbbi időben megjelent néhány olyan eszköz, amelyek használata az allergiás panaszok csökkentésére, megszüntetésére szolgál. Az egyik vörös fény kibocsátásával csökkenti az immunreakciót, a másik mikroszemcsés cellulózpor segítségével megköti és hatástalanítja a pollent. Nehezíti a helyzetünket, hogy a nyilvánosság számára nem­igen hozzáférhetőek azoknak a vizsgálatoknak az eredményei, amelyek bizonyítják a készülékek hatásosságát. A képet tovább zavarja, hogy a hirdetések tele vannak tudománytalan, nyilvánvalóan félrevezető állításokkal. (Az egyik leg­gyakoribb szlogen, hogy természetes eljárás, ezért nincs mellékhatása. Az igazság az, hogy sok természetes anyagnak durva mellékhatásai vannak, lásd például az alkoholt.) Ami igazán biztató, hogy valamennyi forgalmazó meggyőzött néhány szaktekintélyt arról, hogy valóban hatékony az ál­tala kifejlesztett technika. Feltehetőleg lehet abban bízni, hogy hazánk vezető allergológusai nem adják a nevüket olyan eljárásokhoz, amelyek hatásosságáról nincsenek meggyőződve.
Fel kell készülnünk arra is, hogy minden tudományos alapot nélkülöző gyógyító módszereket próbálnak eladni nekünk. Egyes rendeléseken a savbázis egyensúly helyreállításával, máshol méregtelenítéssel célozzák meg az allergiás tünetek megszüntetését. Egy jó kis diétázás vagy böjtkúra nyilván használ a szervezetnek, de ahhoz a kijelentéshez, hogy ezek a módszerek alkalmasak az allergia kezelésére, számtalan sikerrel gyógyított páciens adatainak módszeres összegyűjtésére, elemzésére és hozzáférhetővé tételére van szükség, ez pedig a legtöbb alternatív eljárásnál nem történt meg.
Allergiásnak lenni életforma. Egyeseknek csak az év bizonyos szakaszaiban, másoknak viszont állandóan szembe kell nézniük azzal, hogy bizonyos helyzetekben beszélni sem tudnak a takonytól, látni sem tudnak a könnytől. Ma már nem reménytelen megszabadulni a kellemetlenségektől, de vigyázni kell, hogy mire szánjuk rá az időnket és a pénzünket.
Szerző: Dr. Eörsi Dániel, Fotó: Europress
Ez a cikk Virágpor, széna, nátha címmel az Éva magazin 2009. évi szeptemberi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.

http://www.evamagazin.hu/letkerdes/13695_viragpor_szena_natha.html