Fogalma
Az allergiavizsgálat célja, hogy megállapítsuk, melyik allergén váltja ki a betegnél az allergiás tüneteket (szénanátha, asztma, ekcéma, hasi fájdalom, emésztési problémák, fejfájás...stb.)

Az allergének fajtái:

- inhalatív allergének: belélegzéssel kerülnek a szervezetbe (pl. pollen, gombaspóra, háziporatka, lisztatka, csótány, állati szőr, toll)
- nutritív allergének: táplálékkal kerülnek a szervezetbe (pl. tojás, tej, búzaliszt, hal, rák, mogyoró, dió, szójabab, sárgarépa, zeller, burgonya, élesztő, kakaó, kávé, alma, citrusfélék...stb.)
- egyéb: méhméreg, darázsméreg, fogászati allergének, fémek, latex, gyógyszerek, fertőtlenítőszerek, tartósítószerek, fényvédő szerek, festékek, illatanyagok, étel-adalékanyagok, kozmetikumok...stb.

Az allergia kimutatására használt egyetlen teszt sem 100 %-os pontosságú, egyaránt kiválthatnak álpozitív és álnegatív reakciókat.

Álpozitív reakció: a teszt valamely allergénre tévesen pozitív eredményt hoz, holott a beteg nem allergiás arra az allergénre.

Álnegatív reakció: a teszt valamely allergénre tévesen negatív eredményt hoz, holott a beteg allergiás a vizsgált allergénre.

Mivel a Prick-teszt egyszerű, gyors, olcsó, többnyire megbízható, és az anafilaxia veszélye is minimális, ezért a legáltalánosabban használt eljárás az IgE-közvetítette betegségek megállapítására. A bőrteszt során az allergének kis mennyiségét juttatják a bőrre, a beteg alkarjának belső oldalára. Az allergén kivonatok egy-egy cseppjét egyesével felviszik a bőrre, majd a bőrt megkarcolva elősegítik, hogy az allergén érintkezhessen a szaruréteg alatti szövetekkel. Ezek után mérik a bőrön kialakuló allergiás tünetek mértékét. Ha a szervezetben az allergénnel szemben ellenanyagok találhatóak, az allergén cseppje alatt a bőr pár percen belül felduzzad, vörössé válik és viszket. Ez jelzi, hogy a szervezet allergiás az adott allergénre.

Az allergének felhelyezése pár percet vesz igénybe. A reakció leolvasásáig kb. 15 perc telik el. Minden tűpróbánál feltesznek egy biztosan negatív reakciót okozó anyagot (nem allergizáló fiziológiás sóoldat) és egy biztosan pozitív eredményt produkáló szert (hisztamin). Ezekhez hasonlítják a többi szerre jelentkező bőrelváltozást.

Ha a negatív kontrollként használt anyagra nincs reakció, akkor pozitív eredményként értékelik azt a (karcolás helyén megjelenő) duzzanatot, melynek átmérője meghaladja a 3 mm-t.A bőrtesztet követően az allergénkivonatokat és a jelzéseket alkohollal eltávolítják a bőr felületéről. A viszketés, vörösség és duzzanat mérséklése érdekében helyi gyulladáscsökkentő kenőccsel kenik be a bőrt. A belégzéssel szervezetünkbe jutó allergének kimutatásához használt oldatok általában az alábbi növények virágporát tartalmazzák: égerfa, nyírfa, mogyoró, parlagfű, fekete üröm, lándzsás útifű, aranyvessző, falgyom és több gyomkeverék.

Önmagában a pozitív bőrpróba nem jelent klinikailag is fennálló allergiát, csak azt, hogy a bőrben ezek az ellenanyagok jelen vannak. Ez azonban jelenthet látens allergiát, amely később tünetet is okozhat. Ugyanakkor negatív lehet a bőrteszt egy nemrég kezdődött allergiás náthában a heves tünetek ellenére is azért, mert még nincs a bőrben a reakció kialakulásához elegendő ellenanyag. Kisgyermekkorban, időskorban vagy rossz vérkeringési viszonyok között, illetve ha a szervezet kiszáradt állapotban van, a bőrpróba szintén álnegatív lehet.

Nem szabad bőrtesztet végezni súlyos allergiás tünetek fennállásakor, illetve közvetlenül utána, lázzal járó fertőző betegségek idején, súlyos fokú asztmás állapotban vagy egyéb akut betegségben. Nem végezhető olyan bőrterületen, ahol elváltozás vagy napégés van, illetve ha a beteg olyan gyógyszereket szed, amelyek az azonnali allergiás bőrreakciót elnyomják. Ez esetben meg kell várni, amíg azok kiürülnek a szervezetből. Vizsgálat előtt a beteg legalább egy hétig ne vegyen be antihisztamint tartalmazó gyógyszert.

A teszt az allergia meglétét bizonyítja, de súlyosságát nem tudja felmérni.
A válaszreakciók kiértékelésében nagyon sokat számít az orvos tapasztalata.

A bőrteszt okozhat bizonyos irritációt, viszketést, a karcoláskor kisebb kellemetlen fájdalmat.

A vérteszt két formája:

- RAST (radioallergosorbent)- teszt,

- ELISA (enzyme-linked immunosorbent assay)- teszt.

Mérik a IgE specifikus típusait (pl. macskaallergén, tehéntej vagy nyírpollen ellen termelődő IgE-nek a mennyiségét).

A vérvizsgálatot általában akkor alkalmazzák, ha az allergiás betegnél a bőrteszt kivitelezése valamilyen akadályba ütközik, pl. a beteg bőrbetegségben szenved (súlyos ekcéma), vagy rövid időre sem hagyhatja abba az antihisztamin szedését. Nem javasolt bőrteszt végzése allergiás szezonban sem.

A vérvizsgálat biztonságos, nem függ a bőr reaktivitásától, a gyógyszerszedés sem befolyásolja, viszont nem pontosabb a bőrpróbánál, a vizsgálat drága és az eredményre várni kell.

Nazális provokációs vizsgálat

Ritkán alkalmazott eljárás az orrnyálkahártya provokációs vizsgálata, amely során a feltételezett allergén vizes oldatát az orrnyálkahártyára cseppentve 1-2 percen belül megjelennek a heves allergiás tünetek. Nagyobb a szövődményes reakciók veszélye, ezért a vizsgálat fokozott óvatosságot igényel.

Légzésfunkciós vizsgálat

Az asztma meglétét diagnosztizálja egy számítógéppel egybekötött készülék. A légzésfunkciós vizsgálat a betegség súlyosságát is megállapítja. A páciens befúvással mért vitálkapacitását mérik, aminek értékét összehasonlítják a kortól, nemtől és magasságtól függő normál értékkel. Elsőként a beteg pár nyugodt be- és kilégzést végez, majd a következő belégzést követően teljesen kifújja a levegőt, és visszaszívja addig, amíg csak bírja. Ilyenkor a ki- és belégzés mélységét vizsgálják (belégzési vitálkapacitás mérése).

A következő vizsgálatnál a beteg vesz egy nagy levegőt, és megpróbálja azt maximálisan kifújni majd visszaszívni. Ilyenkor a ki- és belégzés sebességét vizsgálják (forszírozott vitálkapacitás mérés). Esetenként provokációs vagy terheléses vizsgálat elvégzése is szükségessé válik. A terheléses vizsgálat során normál alaplégzésfunkció után 6 perc futás, majd légzésfunkció ellenőrzés következik. Ha a légzésfunkciós vizsgálat eredménye hörgőgörcsre utal, a beteg hörgőtágítót kap. Beadása után 15 perc múlva újra légzésfunkciós vizsgálat következik. Ha a hörgőtágító hatására a csúcsáramlás értéke több, mint 15 %-kal javul, akkor az kifejezetten asztmára utal. A mérés eredményét befolyásolja a tea, kávé, kóla, csokoládé, kakaó és banán fogyasztása a vizsgálat előtt (koffein- és káliumtartalmú élelmiszerek, italok). A pontos vizsgálati eredmények érdekében az asztmagyógyszert három nappal a vizsgálat előtt abba kell hagyni. Asztmásoknak otthoni napi használatra ajánlott a csúcsáramlásmérő készülék, mely jelzi a légutak beszűkülését már az asztmás roham és minden más tünet megjelenése előtt. Megmutatja, hogy mekkora az a maximális sebesség, amellyel a beteg a levegőt ki tudja préselni a tüdőből. A közelgő asztmás rohamot jelzi, ha a reggeli érték kevesebb, mint 75 %-a az este mért értéknek, vagy ha az átlagértékek nem érik el az addig mért legjobb értékek 75 %-át. Lásd Asztma

Bőrtapaszpróba (epicutan teszt)

Általában a bőrtünetekkel jelentkező allergiásoknál alkalmazzák.
A vizsgálat során egy nemzetközi standard alapján összeállított lista szerint gyárilag előállított, allergénekkel átitatott korongokat ragasztanak a beteg hátára. Az allergének felhelyezése pár percig tart, az eredményt a felhelyezést követő több napon is ellenőrzik. Előfordulhatnak álnegatív és álpozitív eredmények.

Hidrogénkilégzési vizsgálat tejcukor-érzékenység kimutatására

Jól alkalmazható laktózintolerancia és más cukorfelszívódási zavar kimutatására. A vizsgálat alapja, hogy normál körülmények között a szénhidrátok a bélben elbomlanak és felszívódnak. Amennyiben a laktázenzim mennyisége és aktivitása nem megfelelő, a laktózt a bélben lévő erjesztő baktériumok bontják le. Szén-dioxid és hidrogéngáz szabadul fel, ami eljut a vérkeringésen keresztül a tüdőbe, és aminek a mennyisége a kilélegzett levegőben mérhető. Ezzel az egyszerű módszerrel megállapítható a tejcukorbontás zavara. Ezen az eljáráson kívül a tejcukorral történt terhelés utáni vércukorszint mérése, vlamint az enzimaktivitás meghatározása vékonybél-biopsziás mintából segítheti a laktózintolerancia diagnózisának felállítását. (Lásd Étel-intolerancia)

Endoszkópia (tükrözés), biopszia (próbakimetszés)

A modern orvostudomány eszközei lehetővé teszik a közvetlen betekintést az élő szervezet belsejébe. A túlérzékenységi reakciók egy részének kivizsgálásában is segítenek ezek a vizsgálatok, hogy kiderítsük, mi okozza egy-egy szervben a problémát.
A biopsziára gyakran az endoszkópiával együtt kerül sor, melynek során szövetmintát vesznek pl. a bélnyálkahártyából, amit ezután tovább vizsgálnak (pl. coeliakia - lisztérzékenység miatti jellegzetes elváltozások szövettani vizsgálata).

Kizárásos diéta

Az étel-intolerancia kimutatásának egyetlen hatékony módja, bár a módszer lassú és nehézkes. A diéta során minden rendszeresen fogyasztott ételt elhagyunk, és az állapot javulása után újra egyenként bevezetjük ezeket az étrendbe (teszteljük őket). Ha visszaesés következik be, valószínűleg ráakadtunk a problémát okozó élelmiszerre.
(Lásd Étel-intolerancia)