Allergiás tüneteket produkálsz miközben – úgy tudod – semmire sem vagy érzékeny? Lehet, pszichés okai vannak a problémádnak.

Mindannyian ismerjük a történetet Pavlovról, a kutyáról és a reflexről. A tudományos vizsgálatok azonban kimutatták, hogy az előzetes feltevésektől eltérően az idegrendszer az immunrendszerrel is összefügg: idegek futnak a nyirokcsomókhoz, ahol az immunreakciókért felelős immunsejtek nagy számban vannak jelen. Az idegrendszer tehát kommunikál az immunrendszerrel.

Már régebben megfigyelték, hogy a gondolatok befolyásolják az allergiás reakciókat, vagyis hogy a placebo-hatás ebben az esetben is működik: egy szénanáthás fiút hipnózis során megkérték, képzelje magát egy zöldellő rétre, ő pedig már ettől – az egyébként idilli – képtől súlyos fulladásos rohamot kapott. Mikor ezután viszont azt mondták neki, hörgtágítót lélegez be, végetért a roham, noha valójában még mindig ugyanazt a levegőt szívta be. Nem biztos azonban, hogy az immunrendszer minden esetben részt vesz ebben a reakcióban, hiszen a pszichés tényezők közvetlenül a problémás területekre – tehát a bőrre, a légutak izmaira vagy az orra – is hatással lehetnek.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy a betegek általában hajlamosak az állapotukat sokkal tragikusabban felfogni, mint amilyen a helyzet valójában. A pesszimista gondolatok pedig nemcsak a hangulatot, hanem a betegséget is képesek negatív irányba változtatni. Akiknek allergiájuk például akcémás tüneteket produkál, sokkal többet vakaróznak, ha az eszükben jár, illetve ha olyan gondolataik vannak, hogy „ez a viszketés soha nem fog elmúlni” vagy hogy „egy kezelés nem használ, olyan súlyos az állapotom”. Ez a helyzet pedig egy valóságos önbeteljesítő jóslat: erőteljes vakarózásukkal valóban súlyosbítják tüneteiket.

Felmerül a probléma, miszerint egy olyan betegség – mint az allergia – ami nagymértékben befolyásolja a mindennapokat, akár személyiségformáló hatással is bírhat, főleg ha gyermekkorban kezdődik. Negatív irányban befolyásolhatja a beteg érzelmi és lelki fejlődését, hozzáállását az egész világhoz, sőt, gyakran kisebbrendűségi komplexust alakíthat ki. Ha azonban tudatában vagyunk, hogy a saját döntésünkön múlik a betegségünk tüneteihez való hozzáállásunk és hogy kezünkben a változatás kulcsa, pozitívan is formálhatja jellemünket. Az allergiát érdemes inkább egy kellemetlen, gyakran kihívásnak tekintenünk, amivel – ha nehezen is, de – meg tudunk birkózni.

Érzelmeink és gondolataink időnként befolyásolják allergiánk tüneteinek súlyosságát, ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy betegségünk kizárólag lelki-gondolati eredetű. Ha azonban úgy látod, hogy ezek a pszichés reakciók nagymértékben súlyosbítják tüneteidet, érdemes szakemberhez fordulni. Jó megoldás lehet például a hipnoterápia, amely még a legsúlyosabb esetekben is megoldást jelenthet, ha a probléma valóban pszichés eredetű.

A szakértők szerint vannak esetek, ahol nem elég a hipnózis: ha valamilyen gyermekkori elfojtás, szorongás, családi feszültség áll a háttérben, amit csak a pszichoterápiás kezelések tudnak megfelelően feltárni és orvosolni. Előfordulhat, hogy – bár tényleges allergiáról van szó – bizonyos helyzetekben vagy egyes személyek jelenlétében súlyosbodik a betegség, ezekben az esetekben is nagy segítséget nyújthat a pszichoterápia.

Egyik kezelés sem segít azonban egymagában, meg kell találni a helyes arányt, ha pedig szükséges, gyógyszeres kezelést kell alkalmazni. Ehhez mindenképpen keressünk fel szakorvost, hiszen ha önmagunkat diagnosztizáljuk és próbáljuk kezelni, abból semmi jó nem sül ki.