A körmök színezése – elsősorban növényi anyagokkal – már az ókorban is „divat” volt, nemcsak a társadalmi elithez tartozó nők körében, de a műköröm viselése is az időszámítás előtti időkbe nyúlik vissza. Egyiptomban a fáraók, isteni eredetük bizonyításaként, hosszú, aranyazott pótkörmöket viseltek, de a korabeli feljegyzések tanúbizonysága szerint már Kleopátra királynő is előszeretettel ékesítette az ujjait porcelánporhoz hasonló anyagból ragasztóanyaggal készült színes műkörmökkel. Már a sok ezer év előtt élt indiai nők is színezték a körmüket, mégpedig egy rovar váladékával és hennával. Ez utóbbi növényi festőanyaggal végzett körömfestési mód ma is dívik nemcsak Indiában, hanem a közel-keleti és észak-afrikai országokban, valamint Törökországban is.
Amerikában és Európában az iparosodás kezdetével terjedt el a köröm kozmetikázása, mégpedig olyan krémek, paszták alkalmazásával, amelyek a szarut fényessé, csillogóvá tették.
A tartós, átlátszó, különböző színű körömlakkok „feltalálása” egy kémikus testvérpár, Charles és Joseph Revlon nevéhez fűződik. Az első műkörmök – a fogpótlások alapanyagaként használt – akril alapanyagból készültek.
Előállítási technikájukat egy amerikai fogorvos fejlesztette ki, mégpedig azért, hogy körömrágó női pácienseit leszoktassa a – fogukat is rongáló – rossz szokásukról. Az akril alapanyagú műkörmök viselése egyre elterjedtebbé vált azon amerikai nők körében, akik a korabeli hollywoodi filmek sztárjai által diktált divatot követni akarták.
A pótköröm-viselési divat a hetvenes évek elején elérte Európát is. Az öreg kontinensen azonban már egy új technológiai eljárásnak köszönhetően „megszülettek”, majd gyártásuk iparméretűvé válásával mindennapi kéz-szépségápolási termékké váltak az UV fényre kötő műköröm-alapanyagból (zseléből) készült, a saját körömre ragasztható, különféle formájú, színű műkörmök.
Időközben ezek szakszerű felhelyezése a nyolcvanas évek elejétől a kézkozmetikának, sőt a divatiparnak is önálló és speciális ágává lett.
A műkörmök népszerűségében nem kis szerep jut az újabb és újabb körömépítési technikáknak, alapanyagok (pl. porcelán, géllakk stb.), minták megjelenésének, és annak is, hogy már házilagosan is felhelyezhetők is kaphatók a drogériákban.
Azok a tehetősebbek azonban, akik az igényesebb, vagyis a profi kéz- és körömápolást nélkülözhetetlennek tartják a jó megjelenésükhöz, legalább havonta, hathetente továbbra is profi manikűrösre bízzák a „felújítási” munkálatokat (a lekopott, töredező műkörmök eltávolítását, az újak felhelyezését, színezését, díszítését, formázását stb.).

Hagyjuk pihenni a körmeinket is!

Az állandóan műkörmöt viselők többsége azonban vagy nem tud róla, vagy nem számol azzal, hogy egészségkockázatokkal is szembe kell néznie.
A folyamatosan, légmentesen lefedett szarulemez károsodhat, felpuhulhat, gombásodási, penészesedési folyamat indulhat be rajta, valamint a műköröm-alapanyagok (például a szaruréteg felhámjának, a körmöt körülölelő bőr eltávolítására szolgáló termékek, a csiszolások, reszelések nyomán elszabaduló porszerű anyagok) alkotóelemei pedig allergiát is kiválhatnak.
A műkörmöt kedvelők közül azokra leselkedik a legnagyobb veszély, akik a készen vásárolható, otthoni használatra kifejlesztett termékekkel maguk végzik el ezt a manikűrözési műveletet.
Az allergiás tünetek megjelenése a legtöbb esetben a ragasztóanyag metil-metakrilát tartalmára vezethető vissza. Fontos azonban tudni, hogy az ettől mentes, hypoallergén anyagokkal dolgozó körömépítő szalonokban – elsősorban – a zselés változat építésekor is fennáll a túlvédekezés kialakulásnak kockázata.
Erre utaló tünetek lehetnek: az ujjvégeken vagy a körömágynál jelentkező égő érzés, bőrpír, bőrduzzanat. Az allergiás válaszreakció mindazon testtájakra, bőrfelületekre kiterjedhet (pl. bőrvörösödés, bőrduzzanat), amelyeket a pótkörmös a kezével gyakran megérint, vagyis ahol az allergén érintkezésbe lép a szervezettel. Ez a „kapu” lehet a nyak-, az arcbőr, sőt a szem is.
Igen súlyos esetekben a kezdetben helyi, kisebb tünetek gyorsan terjednek, az allergiás mechanizmus következtében az erek összehúzódhatnak, ami a keringés leállását is okozhatja az ujjakban, és ez akár az „elhalt” ujj műtéti eltávolítását is szükségessé teheti.
Az allergológusok mindezen lehetséges veszélyek ismeretében arra figyelmeztetik a pótkörömfüggőket, hogy – amennyiben szokatlan, zavaró tünetre figyelnek fel – vegyék komolyan, és mielőbb forduljanak szakorvoshoz.

1. Forrás:http://www.otvenentul.hu